Az elmúlt bő egy évben sokat tanultam a kelta évkörről és igyekszem is sok mindent beépíteni belőle a mindennapjaimba és a programjaimba is. Részben ennek köszönhetően is mentem el múlt péntek délután hóvirágokat nézni. Másrészt pedig azért, mert gyermekkorom óta nagyon szeretem a hóvirágot és a tőzikét. A hóvirág az aktuális időszak, az Imbolc (február 1 – március 20/21) egyik jellegzetes növénye. A törékeny növény, ahogyan olvad a hó, enged a fagyos föld, utat tör magának és finoman kinyitja szirmait, vidámságot, gyengédséget hozva a hideg, kemény téli napok után. Számomra az elmúlt egy év nagyon sok kihívást tartogatott, nagyon elfáradtam, Csontasszony időszaka (december 21 – január 31) is mély, belső munkákat hozott és így vágytam is az évkörhöz kapcsolódva egy kis szépségre, örömre, amihez a hóvirág nézés jó ötletnek tűnt. 🙂
Az utam eleje fák között vezetett, majd kiértem a Duna mellé, le is mentem a partjára, kapcsolódtam a Víz elemmel, Danu istennővel.
Itt-ott szinte lágy köd ült a víz fölött és eszembe jutott az Avalon ködbe vész című könyv és abból készült sorozat. Idén remélhetőleg teljesül egy nagy álmom és eljutok Avalonba. Kicsit olyan érzésem volt, mintha hívogatott volna már a hely.
A folyó figyelése segített abban, hogy engedjem magamból is kiáramolni, eltávozni a nehéz energiákat, érzéseket és felfrissüljek.
Ahogyan haladtam tovább, egyre több kicsi, lila színű virág szegélyezte utamat, kandikált ki a fű és avar közül. Korábban még nem ismertem, így megkerestem, hogy ők a csillagvirágok, ami szerintem nagyon találó név, ha alaposabban megnézzük a virágja formáját. Elbűvölt az illatuk, finom megjelenésük. Rájuk hangoldóva, kapcsolódva velük, megéreztem újra a hitet, a reményt a szívem mélyén. Később utánanéztem és a hit, megújulás szimbólumának is tartják ezt az aprócska virágot. Nagyon jó érzés volt a közelükben sétálni.
Ami érdekes megtapasztalás volt számomra, hogy kerestem-kerestem a hóvirágokat, amiknek a tanösvény mellett kellett volna nőniük, de nem igazán láttam őket. Majd amikor feladtam a keresését, hogy akkor élvezem “csak” a csillagvirágok és a Duna közelségét, akkor találtam néhányat belőlük, majd később egy elég nagy hóvirágmezőre bukkantam, amin teljesen elámultam és nagyon hálás voltam, hogy arra vezették a lépteimet. Közben az az üzenet érkezett, hogy mindennek megvan az ideje, ne akarjam sürgetni a dolgokat, hagyjam, hogy a legjobb időpontban érkezzenek meg életembe a vágyott dolgok, de hagyjak teret más lehetőségek kibontakozásának is, amik sok esetben jobbak számomra, mint amit el tudtam képzelni. (Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor ez az üzenet Neked is szól. 😉)
Arra biztatlak, ha van rá lehetőséged, menj ki a természetbe, kapcsolódj vele, ha tudsz, akkor hóvirágokkal, csillagvirágokkal is. 🙂
Érd-Ófalun, a Tőzike tanösvényen láttam ezeket a csodákat, ha teheted, látogasd meg. Kb. 2-3 km hosszú maga a tanösvény és nagyon könnyen járható (még akár nagyobb kerekű babakocsival is).